MoovieLand

Csak film, semmi más

Valami követ (It follows)

Az idei nyár filmes téren leginkább azzal telt számomra, hogy jó horror filmet kerestem. Végignyálaztam jópárat, és amikor egyik barátom ajánlására, és társaságában megnéztem az It Follows-t, hát, azt hiszem révbe értem. Ennél nincs lejjebb.

Egy reménytelenül nimfomániás Valami körül forog a történet, aki emberről emberre vándorol, méghozzá szexen keresztül, mint egy tisztességes nemi betegség. Nem csinál mást, csak követ. Főszereplőinkkel kézenfogva végigsétálják a filmet, a végén partiznak egyet, majd még több szex, pár szükségtelen meztelenkedéssel körítve, és vége.
Nem viccelek. Általában sajnálom, hogy nem tudok mindent leírni a sztoriról, mert nincs elég helyem rá, de most... Most örülök, hogy nincs is több. Túl kínos lenne.

Így is épp eléggé feszengek, mert a karakterekről sem tudok külön írni, meeert nincsenek. Minden tipikus, klisés, nincsenek is személyiségek, csak a potenciális ivarérett fiúk, meg a magatehetetlen lányok. Maguk a színészek elvégzik a dolgukat, de semmi többet. Mintha egy matek dogánál arra mennének hogy a hármas meglegyen, az még a szülőknél is oké, meg az átlaghoz is elmegy.
Ah, kit áltatok, utálom mindet...


Kb minden második gátlástalanul ismételt jelenet ebből a földi pokolból.

A zene tipikusan horroros, ismét semmi extra, csak néhol igen zavaró az indokolatlan szélgörcs hang, miközben nézzük a nagy büdös semmit. Bizony, a film egyik fele a fentebb látható járkálás, a másik fele pedig... Huh, ez kemény lesz...
Ugye az adná meg az alap atmoszférát, hogy félünk a Valamitől, ami mást se csinál csak követ, de azt mindig és ha utolér, akkor jól kidugja belőlünk a lelket is, és meghalunk. Csak hogy ez a filmben abszolút nem működik. A baj ott kezdődik, hogy nem mindig követi azt a félkegyelmű főszereplőt, hanem csak néha felbukkan, totyog egyet, és ennyi.
Félni akartam, de nem sikerült, hisz vagy röhögtem a filmen, vagy néztem, ahogy átadják egymásnak a Valamijüket, meg Isten tudja mit még. Jobban belegondolva...

A Valami követ egy pornóvígjáték.

Vagy valami ilyesmi, de horror biztos hogy nem.
Egy jelenet lehetne akár csak egy kicsit is horror, az is egy kitekert láb a harmadik percnél. Hát, nem egy világbajnok horror film ismérvei, az biztos.

Na, mindig van valami jó dolog ezekben a filmekben, most mi az? - kérdezné egy átlag barátom.

Nos, az a három jó jelenet, plusz a végén egy hosszabb negyedik kifejezetten elviselhető volt, köszönöm a kérdést.

Kérlek, ne nézzétek meg. Komolyan. Ne.

Fehér isten

Fehér isten

Magyar filmeket ritkán nézek, és ritkán is mondom azt rájuk, hogy 'Ez igen. Ez már valami amit értékelni is lehet'. Mert bár sok filmben van valami szerethető, de ez aztán tényleg ott van a szeren. Bizonyára mindenki tűkön ülve várja, hogy megtudja, miért is jó ez az egész, szóval nem is húznám tovább az időd.

Napjainkban járunk, Budapesten, ahol egy teljesen átlagos lány éli a teljesen átlagos elvált szülők gyermeke életet. Anyuci elutazik messzire, így Lili az apjához kerül, aki azonban nem tűri meg a lány kutyáját, így kisebb-nagyobb hajcihő után kutyafuttában megszabadul a blökitől, a világ leghumánusabb módján. Bizony. Az utca közepén kiEBrudalja szegény Hagent a kocsiból.
Miközben Lili karaktere fejlődik, meg apuka is megyeget valahová, Hagen is egy hatalmas utat jár be, mind személyiségileg, mind pedig szó szerint. És a film végén visszatér az elején látható néhány jelenetsor, ami elővetíti a végkifejletet.

Lili gyorsított ütemben elkezd serdülni, ami esetleg betudható a Hagen elvesztése okozta sokknak. Vagy pedig egy érdekes rendezői döntésnek. Én az előbbit akarom hinni.
Liliapu lelkében sokkal több változás áll be, mint amennyit ténylegesen megmutat a színész. Egyrészt a Lili irányába érzett szeretete is sokat fejlődik, másrészt pedig... Hm... Van a filmben egy pár másodperc, amikor felajánlja, hogy menjenek el megkeresni Hagent. Na ott látszódott igazán, hogy mi történik ott bent, a mellkasa mögött.
Hagen kiemelendő még, bár nem a tudatos karakterfejlődése miatt, hanem amit jelképez. Nem Ő maga fejlődik, hanem úgy, ahogy az ember hat rá. Ebből látszik, mennyire nagy hatással van egy állatra, hogy milyen lelkületű emberek nevelik milyen céllal és szándékkal. Úgy működik ez, ahogy a szülők nevelési módja. Ugyanez, csak ember-kutya viszonylatban. Nagyon érdekesen kifejtve.

Úgy összességében egy nagyon érdekes történetet kapunk, amit egy Majmok bolygójához tudnék hasonlítani, csak majmok helyett kutyákkal, bolygó helyett pedig Magyarországgal.
De tényleg, érdekes történet, jól megírva, és bár a rendező ezidáig leginkább színészként szerepelt (ebben a filmjében és benne van színészként is), de a Fehér istent zseniálisan megrendezte, le a kalappal előtte.
Sőt, a színészek is ebadta jó munkát végeztek, határozottan le lettem nyűgözve, pedig nem szeretem túlzottan a gyerekszínészeket, de Psotta Zsófia /Lili/ tökéletesen hozta ezt a nehéz szerepet.

Bár a film nem pitizik a nézőknek, azaz az első pár perc alapján simán le lehetne írni, de túl kell lépni rajta, tovább kell nézni, mert igazán jó nézni. Tele van mély mondanivalóval, és ezen felül. Nos. Nem kifejezetten bohókás, (port.hu szerint thriller. Hát én nem tudom...) de megéri a pénzét. Üdítő egy ilyen rendhagyó magyar filmet látni a sok Sas Tamás és társai között.

Ajánlom figyelmetekbe, amennyiben van egy kis lelketek a kutyák felé.

Sziasztok! :)

(Útravalóul: Nem Hagen a Fehér isten...)

Frank

Frank

'How to describe Frank?' hangzik el a filmben is sokszor, és most én is hasonló dilemma előtt állok. A Frank egy jelenség. Egy jelenség, ami biztos, hogy nem lopja be magát mindenki szívébe. Nem egy feltétel nélkül szerethető film, viszont mindenképpen zseniális. Lássuk miért!

Történet:

A Soronprfbs (igen, fejből, köszönöm a tapsot) nevű zenekar billentyűse váratlan önpusztításba kezd abban a tóban ami mellett épp egyik főhősünk, Jon sétál el ihletet hajhászva. Ezt a kis mélybúvárkodást a banda természetesen (?) végignézi, és mit ad Isten, Jon épp egy billentyűs, a Soronprfbs pedig épp az Ő városában lép fel.
Így kezdődik meg közös karrierjük, ami idővel még ennél is morbidabb lesz. A film hátralévő részében jórészt az új albumjuk felvételén dolgoznak egy házban az erdő mélyén. Ami nem hangozhat túl izgalomdúsan így első blikkre, de több dolog történik velük ott, ahol még a madár is csak akkor jár, amikor megunta a billentyűslétet.
Eközben a bandatagok közt várhatóan konfliktusok lépnek fel, és mindennek közepében ott van egy alak, aki soha nem akarja levenni magáról papírmasé maszkját. Ő Frank.

Szereplők:

Frank: Frankről nagyon nehéz beszélni, mivel spoilerek nélkül nagyon keveset tudunk meg róla. Egy mókás, közvetlen karakter, aki zenei téren született tehetség, és mindig a tökéletességre törekszik. Tudjátok, van az a mondás, hogy aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet. Nos, átírnám. Aki Franket szereti, az rossz ember nem lehet. És tényleg. Annyira egy szerethető karakter, hogy bár semmit sem tudsz róla, mégis imádod, és megbízol benne, és Te magad sem tudod pontosan hogy miért. Vonz a kisugárzása.

Jon: Na Jonban már sokkal több kifogásolnivalót találhat az ember. Bár leginkább az Ő tapasztalatain át látjuk az album készülését, mégsem kedveljük meg túlzottan, mert minden cselekedete mögött érezzük azt a bizonyos kényszeres megfelelnivágyást, amit mi is a mindennapi életben átélünk. Nekünk sem kellemes érzés, Jonnak sem az, és ez elég nyomasztóan hat a filmre.

A többi szereplőtől pedig leginkább egyfajta Jonra való reflektálást kapunk, amivel nincs semmi baj, hisz rájuk (Jonnal és Frankkel együtt) nem egyénenként, hanem csoportként kell tekinteni, teháát:
Soronprfbs: Bizony, a blog történelmében először egy banda ül a Szereplők székében. Nos, a Soronprfbs egy végletekig elvont és szétszedett együttes, amilyet keresve sem találnánk szerintem. Minden második döntésük megkérdőjelezhető és meglepő is egyben. Mindig tudnak újat és bohókásat mutatni, amivel adnak egyfajta feelinget a filmnek, mintha mi magunk is a banda tagja lennénk.

Zene:

Nem mindig említem meg a zenét a filmeknél, de ismét meg kell tennem, mivel ugye egy együttesről van szó, így leginkább az ő zenéiket hallhatjuk, amik fantasztikusak. Illenek a film amúgy is szociopata hangulatához, sőt, megdobják még egy-két fokkal. Semmi mást nem tudnék elképzelni hozzá, ÉS Michael Fassbendernek egész jó hangja van. Bizony. Többet nem merek mondani.

Személyes vélemény:

Bőven az egyik kedvenc filmemmé avanzsált, bár engem amúgy is könnyű megfogni az ilyesfajta művészfilmekkel. De a Frank valahogy különösen a szívem mélyére itta be magát. Nagyon kedves film a számomra, talán mert nem csak a szereplőknek, hanem a filmnek magának is érzései vannak. De olyan érzései, amilyeneket Steven Seagal arcán láthatunk egy érzelmesebb pillanatában.
Nem, természetesen egy nagyon mély film, ami után nehéz visszatérni a való életbe.

Összegzés, ajánlás:

Szummázva, aki megnézi a Franket, egy élettel teli történetet élvezhet végig néhány ponton kiemelkedő színészi játékkal, jó zenékkel és könnyekkel fűszerezve. Van benne néhány jól megtervezett poén, egy pár szívetmelengető pillanat... Hadd ne kelljen folytatnom, azt hiszem minden megvan ebben a filmben.
Ajánlanám ezt a filmet azon kedves olvasóim számára, akik rendelkeznek kellő nyitottsággal, szeretik a művészfilmeket, és nem vetik meg az érdekes reakciókat, esetleg a furcsa történetvezetést sem.
Valami elképesztő módon rétegfilm, szóval ne lepődjetek meg, ha Nektek, magatoknak sem tetszik, én sem hallottam róla nagyon sok jót a környezetemből. Összeszámoltam, két barátomnak is tetszett, ez már jelent valamit! :D

Sziasztok, és hallgassatok egy kis zenét! :)

Scott Pilgrim a világ ellen

Scott Pilgrim a világ ellen

Ha valaki kiejti a száján, hogy képregényfilm, ugyebár mindannyiunknak eszébe jutnak a Marvel, vagy DC hősök, mondanom sem kell, ugye Batman, Superman, Thor vagy épp Amerika Kapitány, azonban van egy hős. Egy hős, akiről csak nagyon kevesen beszélnek. Aki ugyanúgy képregényben kezdte, készült belőle videojáték, és film is. Én az utóbbiról fogok beszélni a továbbiakban.

Történet:

A sztori középpontjában a 22 éves Scott Pilgrim áll, aki épp túl van egy nagy szakításon, és foltozgatja érzékeny lelkét egy tizenhét éves kínai diáklánnyal. Kapcsolatuk természetes nagyon kezdeti, ám még így is bezavar Scott életébe egy gyönyörű amerikai lány, Ramona Flowers. Scott természetesen belezúg, és ezzel kezdődnek is a bonyodalmak.
Bár a bonyodalmak épp elkezdődtek, máris meghétszereződnek, ugyanis ahhoz, hogy Scott járhasson Ramonával le kell győznie a lány hét gonosz exét. Úgy értem csatában. Igazi csatában. Kardokkal, rúgásokkal, kombókkal, meg mindenmással amit csak videojátékban az ember el tud képzelni.
Ezt az alapvetően érdekes történetet övezi több mellékszál, és rengeteg jó zene, plusz érdekes karakterek.
Karakterekről szólva...

Szereplők:

Scott Pilgrim: Ki mással is kezdhetnénk? Alapvetően egy érdekes, már-már flúgos karakter különös szokásokkal, és érthetetlen vonzóerővel. Sok mindent megtudunk róla a többi szereplőtől, ha oda tudunk figyelni a gyors jelenet-, és párbeszédváltásokra. Ahogy a sztori halad előre úgy fejlődik a személyisége is, igaz kicsit szájbarágósan, de amíg nem kezdesz el róla írni egy blogbejegyzést, addig ez nem fog feltűnni. Bár a színészt, Michael Cerat sokan nem szeretik én mégse tudnék elképzelni senki mást erre a szerepre. Esetleg Jesse Eisenberget, de Cera még mindig a legjobb választás volt.

Ramona Flowers: Ő a titokzatos amerikai lány, aki Kanadába, Torontóba költözött ééés ahol találkozott Scottal. A színészt itt is eltalálták, Mary Elizabeth Winstead egy kevésbé ismert hölgy, és sajnos nincs elég filmje, azokban is leginkább mellékszerepeket játszik, itt viszont ugyebár a női főszereplő, és nagyon jól hozza ezt a fajta vonzó lány szerepet, mintha egész életében ebben élt volna.

Wallace Wells: Scott meleg szobatársa, akinek az identitását hihetetlen mértékben hangsúlyozzák (megjegyzem ez a képregényben is így van), de mégse jutottak el egy sértő szintig. Egyébiránt egy fantasztikus karakter, határozott személyiségjegyekkel, és ha lehet ilyet mondani, Ő van kidolgozva a legjobban, pedig "csak" Scott sidekickje, ha tovább akarok élni a szuperhős hasonlattal.

Chau: A tizenhét éves kínai diáklány, aki szerintem szintén egy fontos szereplő, állandó bonyodalom és lelkifurdalás forrás. Rajta is szembetűnően látszik, hogy mennyit változtatott a személyiségén ez az egész katyvasz amit Scott hozott az életébe. Egy sokkal határozottabb, céltudatosabb és öntörvényűbb nő lett, bár ez a végén látszik a legjobban. A végén, amit nem akarok lelőni senkinek.

Személyes vélemény:

Véleményem szerint egy zseniális film, amit a mai napig bármikor újranézek, szerintem láthattam már vagy huszonhatszor, és még mindig leülök megnézni amikor csak időm van rá. A színészeket is csak imádni lehet, annyira jó, összehangolt csapatot alkotnak, hogy azt már öröm nézni. A zenéket ebben a filmben is eltalálták, csak úgy mint az Egy különc srác feljegyzéseiben, több soundtracket is letöltöttem a telefonomra, de még ennyi sem elég.

Összegzés, ajánlás:

Nem mondanám, hogy mindenkinek ajánlom, mert bármennyire is fantasztikus, mégiscsak egy rétegfilm. Nem fogja mindenki szeretni, sőt lesznek, akik megnézni sem hajlandók, nem is kell erőltetni. Igen kevesen szeretik ezt a fajta nerd humort, viszont aki egy kicsit is közel érzi magát ehhez a világhoz, az már értékelni fogja a Scott Pilgrimet is. 
Említésre méltó még a vágási és operatőri munka, a készítők mindent megtettek, hogy megtartsák a képregényeredetet. Sikerrel jártak, a jelenetek pörgősen váltják egymást, egy percig nem lehet félrenézni, mert már lemaradsz valamiről.
A film hál'Istennek képregényadaptációként is remekel, hallani lehet a végén egy ilyen félmondatot: "Szerintem a képregény sokkal jobb lett..." mondja az egyik mellékszereplő. Bár ez nem csak ebben merül ki, tényleg kiegészíti egymást film és képregény.

10/11, tessék elolvasni a képregényt is, mind a hat részt.
(Négynél tartok személy szerint, de nem adom fel ilyen könnyen.)

Sziasztok!

Egy különc srác feljegyzései

Egy különc srác feljegyzései

Valószínűleg rövid életem egyik legmeghatározóbb filmélménye volt. Ha nem láttam harmincszor, akkor egyszer sem. A továbbiakban egy közel minden tekintetben tökéletes könyvadaptációról lesz szó, ami abszolút jogosan vált az egyik kedvencemmé, és lopta be magát a szívembe egy életre. A bevezetőben úgyis csak ömlengenék és magasztalnám, szóval csapjunk abba a bizonyos magyar paprikás, paradicsomos főfogásba!

>>Közérdekű információ: Én a könyvet előbb olvastam, mint a filmet láttam volna.<<

Történet:

Charlie egy friss hús a közeli gimnáziumban, bár első éve egyáltalán nem bizonyul egyszerűnek. A legjobb barátja agyonlőtte magát, nincs jóban úgy igazán senkivel, egészen addig, amíg be nem haverkodik egy végzős baráti társaságba, ahol hirtelen mindenki megkedveli, és itt már-már vége is lehetne, de nem. Ez nem egy boldog mese, ez egy komoly karakterfejlődés története, bizony. Ezt a személyes monodrámát követhetjük végig egy bizonyos Barátnak írt leveleiből.

Szereplők:

Mert ez az igazán fontos. Lássuk:

Charlie: Mindamellett, hogy ez a név egyre szimpatikusabb számomra, a karaktere is lenyűgöző. Először féltem (a könyv elolvasása után), hogy Logan Lerman hogy fog muzsikálni Charlie bőrében, de rém büszke vagyok rá, és joggal. Az egész film alatt olyan karakterfejlődésen megy át, mint amekkora utat Frodó megtesz kilenc óra alatt. Nagy-nagy vastaps jár a srácnák, és az írónak, Stephen Chbosky-nak is.

Sam: Emma Watson.

Oké, kérem a következőt!

Nem tudom mit akartok még, mindent elmondtam!

Na jó, annyit még mindenképp el kell mondanom, hogy tetszetős lány. Semmi extra, egy teljesen oké karakter az "oké" szó legpozitívabb értelmében. Plusz tökéletes motiváció Charlie számára. Na vajon milyen motiváció, hm? A legjobb fajta, nincs makulátlan múltja, vagy teljesen okés személyisége, de semmi negatívumot nem tudnék mondani Rá. Neki is jár az a bizonyos taps.

Patrick: Abszolút kedvenc, miatta nem fordul teljes depresszióba ez a mozi. A szó legjobb értelmében szórakoztató, imádnivaló, jófej karakter, akit nem lehet utálni. A jelenléte írtó fontos, rengeteg mindent rajta keresztül tanulunk meg, és egy filmben az erkölcsi tanulság nagyon fontos, ahogy azt az iskolában hallottuk már a népmeséknél is. Vicces, okos, jól felépített karakter, és meleg. Igen, ezt nem mertem korábban bevallani, hadd szeressétek meg Ti is. Sokkal jobb így, hogy már megvolt a felvezetés, nem?

A legfontosabb karaktereket jellemeztem, áttérhetünk a következő napirendi pontra...

Személyes vélemény:

Hát Srácok, ez a film valami fantasztikus. Minden egyes zeneszámot imádtam, jópárat külön le is khmm... megvásároltam az interneten. A színészek remekül játszanak, Logan Lerman-t, és Emma Watson-t már kiemeltem, az egyik legfontosabbat viszont nem. Ezra Miller (Patrick) is fantasztikus. Néha olyan szinten túljátsza a figuráját, hogy szó szerinti öröm nézni. A történetet is csak dicsérni tudom, bár ez a könyv érdeme inkább.  A csavarok olyan csavarok, hogy gyönyörűen működnek, sőt a legnagyobb, utolsó kifejezetten nagyot üt. Hogyha egy hibát kéne említenem, akkor az az lenne, hogy túl rövid. Még órákig tudnám nézni ezeket a mindennapokat.

Összegzés, ajánlás:

A rendező és a forgatókönyv író egyben az alapul szolgáló könyv írója is, így nem hiszem, ha újdonságot mondok azzal, hogy könyvadaptációként is zseniális. Jó, persze, rengeteg dolog hiányzott, de hát nem lehet benne minden a filmben, nem? És önálló lábakon is teljesítenie kell, amit meg is tett.
Mindenkinek kötelező jeleggel ajánlom az Egy különc srác feljegyzéseit, nem szabad kihagyni. Egyszerűen minden benne van, és minden tökéletes, semmiben nem szenved hiányt a néző. Barátnővel, vagy leendőbelivel, esetleg egy baráttal, akinek vannak komolyabb gondolatai és érzései simán megéri megnézni, ezután a film után beszélgetni kell! Muszáj, valakivel meg kell osztani, ha magadban tartod, akkor nagyon nagyon szomorú leszel.

Szóval az egyik kedvenc filmem egy olyan film, ami több oldal és kritikus elismerését is elnyerte, plusz a közönséget is megvette magának.

10/10, ez egyértelmű, más nem is lehetne.

Sziasztok!

300 - A birodalom hajnala

300 - A birodalom hajnala

A 300 c. történelmi akciófilm véleményem szerint sok háztartásban aratott sikert a nézők körében. Megjegyzem jogosan, szép, érdekes, izgalmas film volt az, pár gyönyörű drámai pillantással, egy feledhetetlen jelenettel, és rengeteg kockahassal. Persze a remek paródiaalap sem hanyagolható el, amit kaptunk tőle.
Viszont ma nem ez a film van porondon, hanem a második része, A birodalom hajnala. Háááát, van itt minden.

Történet:

Történetünk középpontjában Themisztoklész és Artemisia áll, akik mélyről gyökerező bosszúvágytól vezérelve akarják super slow-motion-ben kioltani a másik életét. Időben többnyire a hős háromszázegy spártai harcos útjával egyidőben járunk, csak másik térben. Kiderül, hogy amíg Spárta harcol, addig a többi állam sem tétlenkedik, Themisztoklész pedig minden erejével azon van, hogy egyesítse Görögországot.
Az imént említett athéni harcos a film elején Dariusszal végzett, nem pedig a fiával, Xerxésszel, és ezen rágódik egészen a végső csatáig. Amihez az út harcról harcra vezet. Más nem is történik, harcolnak, és küzdenek, és fröcsög a vér, és erről szól az egész film.

Szereplők:

Themisztoklész: Leginkább Leonidas szerepét próbálja betölteni, ugyanazokkal az elképesztően motiváló mondatokkal buzdítja seregét, mint a nagy spártai.
- Mégis miért vagyunk itt, simán hazamehetnénk, nem?
- Nem, itt kell harcolnunk, hogy büszkén haljunk meg! Vagy haza is mehettek... Senki? Jó, akkor harcra fel!
Úgyanúgy elvakult, csak őt az egységes Görögország, és múltja jóvátétele hajtja előre. Klassz, és érthető motiváció, szép elképzelés.

Artemisia: Az egyik legférfiasabban nőies karatker akit valaha filmen láttam. Tény, hogy a perzsáknál nehéz igazi nőnek maradni, miközben férfinak nevelnek.
Legalább az igyekezet látszik az alkotókon, hogy próbáltak egy kulturált jellemet belecsempészni, de ebből annyi látszik, hogy gyilkol, vagy gyilkol...szex közben. Bravó, ilyen egy igazi harcos nő!

A többiek említésre nem méltók, léteznek, pont annyi kapacitás szorult beléjük, amennyi kellett. Nem is vártam mélyen kidolgozott karatkereket, végülis a vér többször szerepelt a vásznon, mint bármelyik színész.

Személyes vélemény:

Alapvetően élvezhető film, nincs benne semmi plusz, ha kikapcsolom az agyam, akkor teljesen jól végig lehet nézni. Nem mondom, hogy többször is rávetném magam, de egy egyszeri filmélménynek megfelelt. A látvány valami fantasztikus, meg kell hagyni, ez egy ilyen, látványfilm.
Kiemelném még az operatőri munkát, a jelenetek szépen voltak felvéve, volt pár kifejezetten kreatív és bátor megoldás, de mindet siker koronázta.
A harcok gyönyörűen voltak koreografálva, mindenki úgy ugrált, mint egy akrobata bakkecske, ennek megfelelően helyenként nehéz volt elhinni, hogy ilyen létezik, de senki sem arra számított, hogy ez egy realisztikus film lesz.

Összegzés, ajánlás:

Ha egy szóban kéne összegeznem ezt a filmet, akkor az valószínűleg a felesleges lenne. Semmi szüksége nem volt a világnak a 300 folytatására, és igazából nem adott hozzá az élményhez. Persze, tudjuk, hogy Xerxésszel mi történt, de így is elég félelmetes-komikus hatást keltett, nem kellett megtudnunk, hogy amúgy Themisztoklész megölte az apját. Upsz, ez nem spoiler, még a film elején kiderül.
Minden indokolatlan mivoltát figyelmen kívül hagyva, egyszer megéri megnézni, több esélyt nem szívesen adnék neki. Jó a szemnek, árt az agynak. pihenteti az agyat.
Ha szeretitek a Dávid & Góliát felállást, akkor ez is tetszeni fog.

Örültem a szerencsének, remélhetőleg mostantól valamivel rendszeresebb bejegyzésekkel következek.
Sziasztok, várlak Titeket a fedélzeten, a következő alkalommal is!

Kliséhalmok...

Beszélgessünk a klisékről!

Azt hiszem egy kis magyarázattal tartozok, hogy miért nem kaptok kritikát.
Én megírtam, én tényleg megírtam. Aztán amikor már elköszöntem volna, hirtelen egy oktalan billentyűkombinációval mindent kitöröltem.
Úgyhogy úgy gondoltam, írok egy kicsit a kedvenc filmes elemeimről.

Klisék - A filmekben

Klisé, jelenlegi értelmezésünkben: Olyan gondolat leírására használt kifejezés, amelyet olyan gyakran és olyan módon használnak, hogy eredeti hatása és értelme elvész.
Nem jelent többet, mint amennyit a hivatalos definíciója közöl velünk. Egyszer anno, egy rendező/forgatókönyvíró/egyik mellékszereplő kiskutyája kitalált egy remek csavart, vagy történetelemet, amit azóta többen is átvettek. Sokkal, sokkal többen. Ennek hatására az eredeti csavar hordereje, kiszámíthatatlansága semmissé válik.
Senki nem lepődik már meg, hogyha egy horrorfilmben a legnagyobb csendben valakit a lábánál fogva behúznak egy bokorba. Vagy amikor egy gyilkos azért öl, mert zsarolják. Ezek mára már mindennapi dolgokká váltak. Sajnos, pedig igazán élvezhetőek lehettek még a kezdetekben.
Külön fáj, amikor megnézek a barátaimmal egy RÉGI filmet, majd a végén közlik velem, hogy "Miért ezt néztük, ez az egész egy kliséhalom volt, semmi újat nem tudott kitalálni a rendező...blablabla." Holott, ha nem is Ő találta ki azokat a bizonyos sarokpontokat, de az elsők között volt. Nem tudom, ezt valahol mélyen én magam veszem személyes sértésnek.
Manapság viszont úgy működik ez a dolog, mint a purhab egy random kiválasztott házban. Egy illetőnek van egy zseniális alapötlete, viszont egyedül kevés hozzá. Vagy húszan sem tudnak összedobni valamit, vagy egyszerűen minden segítséget megtagad, és inkább kitömi a hiányos részeket klisékkel. Nem csak a néző szívét törik apró darabokra, de tulajdon rendezőtársaikét is. Gondoljunk csak bele mind, együtt, kollektívan: Lehet, hogy például Sas Tamás egy nyálcsorgató filmet hozna össze abból az alapkonfliktusból, amit bárki más már szétbarmolt.
Az élet vacak.
Ha már az életnél tartunk, nem csak a filmek vannak telebújtatva klisékkel.

Klisék - A való életben

Személyes véleményem, hogy az emberek hajszolják a kliséket. És miért? Nos, a fentebb említett filmek miatt. Van egy olyan berögződésünk, hogy a filmek tökéletesek, a filmekben mindig Happy End van, úgyhogy ezek a közhelyek beivódtak a mindennapjainkba.
Pedig a végkifejlet csak a többiek számára fontos. Ezzel együtt azt is mondhatom, hogy csak a végkifejlet fontos a többiek számára, hisz mindkét mondat megállja a helyét. Viszont számodra csak és kizárólag az ÚT az, ami lényeg. Az a megpróbáltatás, amin keresztül elérted a célod.
Ez volt az egyik fajta alkalmazás, lássuk a másikat:
Gyakran megesik velünk, hogy lelki szemetesek leszünk mások számára. Ilyenkor legtöbbször klisékkel válaszolunk, bármennyire fáj, ezt be kell látnunk. Ilyen például:

"Nyugi, idővel sokkal jobb lesz."

"Rá se ránts, megkapja Ő a büntetését."

"Ne aggódj, Ő már jobb helyen van."

S meglepő módon ez mind segít az aktuális alanyunk számára. Pedig mindannyian tudjuk, hogy ezeket minden problémára rá lehet húzni. Megkönnyebbítő ezeket hallani mástól.
Személy szerint én próbálok eltávolodni ezektől, és kreatív, de mégis segítőkész tanácsokkal szolgálni azoknak, akik hozzám fordulnak.

 

Mi a nap tanulsága hát?

Lehet, hogy a klisék gyakran idegesítenek minket a mozivásznon, az életünknek mégis fontos és szerves részét képezik.

Éhezők Viadala: Futótűz

Éhezők Viadala: Futótűz

December huszonnegyedike van, holnap már Karácsony is. Különleges nap, ami különleges ajánlót érdemel. Bár az Éhezők Viadalának semmi köze nincs a Karácsonyhoz, de a tegnapi nap folyamán néztem meg. Kívánok Nektek, Kedves Olvasóim boldog Karácsonyt!
Bár még feltehetőleg jelentkezek.

Történet:

Katniss és Peeta, miután megnyerték a 74. Éhezők Viadalát, körútra indulnak a 12 körzeten át. Ám az emberek a felkelés szimbólumának látják a fecsegő poszátát és Katniss-t, így sorra törnek ki a lázadások körzetről körzetre. Ez nem tetszik az elnöknek, így elrendeli a harmadik Nagy Mészárlást, amiben a korábbi győztesek küzdenek egymás ellen. Így a 12. körzetből érkezett bajnokokra az a feladat vár, hogy valahogy túléljék a viadalt, és megállják helyüket egy korrupt világban, a forradalom élén.

Szereplők:

Katniss: Minden erény megvan benne, hogy jó példakép legyen a néző számára. Önfeláldozó, mindig ott van mindenhol, remek harcos, és simán kenterbe veri a férfitársait. Viszont megindul benne egy olyan folyamat, aminek hatására egyre jobban kinyílik a szeme, és kezdi meglátni, hogy mi is az Ő igazi feladata. Az, hogy megdöntse a Panem-et irányító hatalmakat.
Jennifer Lawrence pedig a feleségem is lehetne. De nem... :D

Peeta: Egy csöppet kiakasztó személyisége van szegénykémnek. Hangyányit túlbuzgó, és irritálóan próbál a jófiú szerepében tetszelegni azzal, hogy mártírkodásától majdnem megdöntöttem a rekordomat 60 méteren úgy rohantam volna ki a vetítőteremből.

Haymitch: Le kell szögeznem, imádom Woody Harrelson-t, valamiért minden olyan filmben benne van amit nyugodtan a kedvenceim közé sorolok, és ez most sincs másképp. Sikerült azonosulnia a szerepével, és... Nem is tudom, hiányozna ha nem lenne.

A többiekről is megemlékeznék pár szóban, Gale például nem sokat szerepel, de összetartja azt, hogy mi a főhős motivációja, Snow elnök olyan szinten aljas, hogy legszívesebben lerúgtam volna, Az pedig, hogy Stanley Tucci játsza Caeser-t egyenesen meglepett, bár Ő volt az egyik kedvenc karakterem!

Személyes vélemény:

A jó társaság, a helyzet, vagy a liter kólától, de élveztem ezt a filmet. Egyértelműen az egyik kedvencem, nincs mese. A vagányság-faktor az egekig ér, főleg amikor Katniss-ék ruhája fellángol, amikor Caeser fenn áll a színpadon, Snow elnökék ülnek a "TV" előtt, mind mind olyan vagány pillanat, mintha a Terminátor tért volna vissza. Mindenkinek fontos szerepe van, még az utolsó maníros mellékszereplőnek is. 
Nincs mit szépíteni rajta, kedvenc film, jókor néztem, jó helyen, a jó ember mellett. Hm túl könnyen befolyásolnak a körülmények, attól tartok...

Összegzés, ajánlás:

Mindenképp tessék megnézni az Éhezők viadala 2-t, olyan nincs, hogy valaki ezt kihagyja! Viszont abszolút megéri előtte megnézni az egyet, így sokkal érdekesebb, izgalmasabb, érthetőbb és átérezhetőbb lesz. Persze amúgy is beülhettek a második részre, van egy-két visszautalás, aminek hála akkor is értenétek, ha nem láttátok volna az első részt.
Egy szó mint száz, kötelező darab, menjetek moziba, vagy töltsétek le, nem érdekel, csak nézzétek meg!

Még egyszer Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Kick-Ass 2

Kick-Ass 2

Nos, végre a magyar filmipar leszokott arról, hogy lefordítson pár olyan filmcímet, amik hát... Akármennyire is szép a nyelvünk, ezeket nem lehet ugyanolyan vagányan átadni. Miután az első rész (Ha-Ver) számomra egy bombasztikus siker lett, nem is volt kérdés, hogy várni fogom a második részt. Amint lehetett meg is néztem, és most, élvezzétek Ti is.

Történet:

Bár már az első részt is imádtam, a folytatás csuklóból űberelte. Történetileg persze. Végre Kick-Ass-nek is volt egy rendes motivációja az egész film alatt, nem csak egy óra után jutott eszébe, hogy hoppá, csinálni is kéne valamit. Hit Girl is sokkal profibbnak hat, és már nem annyira komikus, mint az első részben, hogy egy kislány mindenkit legyilkol és meg se kottyan neki. Most már normális gondolatai, sőt elvei is vannak!

Szereplők:

Kick-Ass: Szépen fejlődik a karaktere egész filmhosszon át, semmi extra, de el sem laposodik. Mondhatni a legjobb kategóriába tartozik, és a színészi játék sem elhanyagolható!

Hit Girl: Azt hiszem a második résznek Ő az igazi főszereplője. Ő az aki megpróbál beilleszkedni, akinek a kálváriáját igazán átéljük, és átérezzük. Ha róla van szó, akkor midnenkinek csak pozitív és meglehetősen aranyos emlékei vannak. Plusz azok a koreográfiák, amiket le szokott nyomni. Zseniális.

Mutterbever (Igen, én is szégyellem így leírni.): Imáááááááádom! Joker és Bane után a harmadik kedvenc főgonoszom. Hihetetlen az az indulat, az a harag, és poénosság, ami árad ebből a srácból. A színészi játék itt is első rangú!
Viszont egy dolgot el kell mondanom a drága fordítóinknak. Én értem, hogy az eredeti neve ('Motherfucker') eléggé nyers, és obszcén, de könyörgöm! Mutterbever? Ne szórakozzatok velem, ehelyett akármi más jó lett volna! Na mindegy, így van, így kell szeretni.

Zenék, hangok:

Még egy film aminek legszívesebben reggel-este a soundtrack-jét hallgatnám. Márpedig ilyet legutoljára a Másnaposok EGYNEK sikerült elérnie. Szóval gratuláció ezért a pontért is.

Személyes vélemény:

Azt hiszem nem kell külön mondanom, hogy imádom a szuperhősfilmeket. Főleg így, hogy az egész Kick-Ass világ arra épít, hogy realista. Nem Batman: Sötét Lovag-féle realista, hanem tényleg úgy érzed, hogy Te csinálnád ugyanezt, akkor Veled is ugyanez történne meg.
A szereplők mind nagyon tetszenek, a humorát meg különösen bírom. Semmihez nem tudnám hasonlítani, mivel a paródiáktól messze eltér, nem kapaszkodik egy másik filmhez sem, sőt világosan kijelenti, hogy elzárkózik az összestől. Szóval saját, de szuper poénokkal operál a film.

Összegzés, ajánlás:

Hogyha szereted a vígjátékokat, és a szuperhősöket, akkor ezt a filmet is szeretni fogod. Bár van egy sajátos világa, amihez elég pihentnek kell lenni, de az első fél-egy órában kábé erre a szintre visz le. Szóval zenék jók, színészek jók, sztori jó, humor jó, mi kell még? Ja, igen, mindenkinek megnézni!

Jó szórakozást a filmhez!

Empire State - Tuti Szajré

Empire State - Tuti Szajré

Nos, kedves Olvasóim, sajnálom, hogy az utóbbi időben nem jött ki új bejegyzés, de olyan szinten el voltam havazva, mint az ország március tizenötödikén. Folyton mennem kellett valahova, amikor meg épp itthon voltam, akkor épp vagy forgatókönyvet írtam, vagy dalt, vagy egyszerűen csak brainstormingoltunk az osztállyal, szóval nem jutott időm filmet nézni. Mivel tegnap lezajlott az előadás (első hely, köszönjük szépen!) így ma már neki is ugrottam az első filmnek amit értem.
Hölgyek s Urak, a Tuti Szajré!

Történet:

Főhősünk, Chris (Liam Hemsworth) egy görög bevándorló, akinek minden álma az, hogy rendőr legyen. Viszont egy barátja, Eddie (Michael Angarano) miatt elutasítják a kérelmét, így elszegődik az Empire State-hez biztonsági őrnek. Már egyből az ottléte elején gyűlnek a problémák, elcsábítja az a 25 millió forint amit őriznie kell, és magáévá tesz belőle párezret. És innentől minden csavar, szóval egy szót sem akarok szólni többet a sztoriról.

Szereplők:

Chris: Látszik, hogy a Hemsworth családtól nem csak egy Thor-t kapott a világ, a másik testvér is nagyon jól szerepel. Bár azt hiszem családban marad az, hogy ők a jófiúk, hisz itt is Chris egész szerepe abból áll, hogy Ő csak jót akar. Csak annyit lop amennyire szüksége van, ám aztán elvakul. Utána meg sodorja az ár, amiről igazán nem tehet.

Eddie: A másik nagyon jól kidolgozott karakter az övé. Az Ő drámáját annyira nem érezzük át, (mivel nincs neki) de annyira pattogós kis mitugrász, hogy nem csodálom, hogy nem jutott neki semmilyen komoly szerep. Jó, meg kell hagyni, a végén már ő is inkább lesz kifinomult, és érzékeny karakter. Michael Angarano-ról meg soha sem hallottam, pedig egész listányi filmben játszott.

Zenék, hangok:

Nincs panaszom, minden zene ütemes, jól van eltalálva, zseniális hangmérnöki munka. Le a kalappal.

Személyes vélemény:

Mikor vége lett a filmnek egyre csak az járt a fejemben, hogy miért nem hallottam én erről? Pedig még Dwayne Johnson-t is belerakták, de a legkisebb reklámját se láttam sehol a Tuti Szajrénak.
Ennek ellenére nekem nagyon tetszett. Az operatőri munka kegyetlen jó, pár kamerabeállítástól még az én állam is leesett. Az egész film fenntartott egy ilyen kettősséget a karakterdrámával és az akcióval, ami nekem kifejezetten szimpatikus. Nincs mit mondanom, bármikor megnézném még egyszer!

Összegzés, ajánlás:

Akármennyire is jókat írtam eddig a filmről, azt mindenképp meg kell említenem, hogy nagyon lassan indul be. Nagyjából háromnegyed órán át alig történik valami érdemben, ezt viszont a második félben bepótolja, sőt rádob három kiló nyomasztó érzést, és nyomozási kényszert. Nem is tudom, hogy hogy lehet ilyet csinálni, de a kalapot már rég lefújta fejemről a színvonal.
Végső soron pedig az ajánlás: Hogyha képes vagy kivárni az elejét, hogy mindent megtudj amit kell, akkor utána már élvezni fogod a filmet. Konkrét célközönséget nem tudnék neki kiszabni, azzal nézed akivel akarod. A lényeg, hogy figyelj oda az elején, kicsit bele lehet kavarodni a görög nevekbe.

Utóiratként szeretném megköszönni mindazoknak akiktől az utóbbi időben visszajelzést kaptam a blogom minőségét illetőleg. Nagyon jól esett, komolyan köszönök szépen minden szót, nem igazán tudom meghálálni az az igazság. Majd megoldjuk valahogy...

Remélem legközelebb is Velem tartotok!

Címkefelhő