Fehér isten

Magyar filmeket ritkán nézek, és ritkán is mondom azt rájuk, hogy 'Ez igen. Ez már valami amit értékelni is lehet'. Mert bár sok filmben van valami szerethető, de ez aztán tényleg ott van a szeren. Bizonyára mindenki tűkön ülve várja, hogy megtudja, miért is jó ez az egész, szóval nem is húznám tovább az időd.

Napjainkban járunk, Budapesten, ahol egy teljesen átlagos lány éli a teljesen átlagos elvált szülők gyermeke életet. Anyuci elutazik messzire, így Lili az apjához kerül, aki azonban nem tűri meg a lány kutyáját, így kisebb-nagyobb hajcihő után kutyafuttában megszabadul a blökitől, a világ leghumánusabb módján. Bizony. Az utca közepén kiEBrudalja szegény Hagent a kocsiból.
Miközben Lili karaktere fejlődik, meg apuka is megyeget valahová, Hagen is egy hatalmas utat jár be, mind személyiségileg, mind pedig szó szerint. És a film végén visszatér az elején látható néhány jelenetsor, ami elővetíti a végkifejletet.

Lili gyorsított ütemben elkezd serdülni, ami esetleg betudható a Hagen elvesztése okozta sokknak. Vagy pedig egy érdekes rendezői döntésnek. Én az előbbit akarom hinni.
Liliapu lelkében sokkal több változás áll be, mint amennyit ténylegesen megmutat a színész. Egyrészt a Lili irányába érzett szeretete is sokat fejlődik, másrészt pedig... Hm... Van a filmben egy pár másodperc, amikor felajánlja, hogy menjenek el megkeresni Hagent. Na ott látszódott igazán, hogy mi történik ott bent, a mellkasa mögött.
Hagen kiemelendő még, bár nem a tudatos karakterfejlődése miatt, hanem amit jelképez. Nem Ő maga fejlődik, hanem úgy, ahogy az ember hat rá. Ebből látszik, mennyire nagy hatással van egy állatra, hogy milyen lelkületű emberek nevelik milyen céllal és szándékkal. Úgy működik ez, ahogy a szülők nevelési módja. Ugyanez, csak ember-kutya viszonylatban. Nagyon érdekesen kifejtve.

Úgy összességében egy nagyon érdekes történetet kapunk, amit egy Majmok bolygójához tudnék hasonlítani, csak majmok helyett kutyákkal, bolygó helyett pedig Magyarországgal.
De tényleg, érdekes történet, jól megírva, és bár a rendező ezidáig leginkább színészként szerepelt (ebben a filmjében és benne van színészként is), de a Fehér istent zseniálisan megrendezte, le a kalappal előtte.
Sőt, a színészek is ebadta jó munkát végeztek, határozottan le lettem nyűgözve, pedig nem szeretem túlzottan a gyerekszínészeket, de Psotta Zsófia /Lili/ tökéletesen hozta ezt a nehéz szerepet.

Bár a film nem pitizik a nézőknek, azaz az első pár perc alapján simán le lehetne írni, de túl kell lépni rajta, tovább kell nézni, mert igazán jó nézni. Tele van mély mondanivalóval, és ezen felül. Nos. Nem kifejezetten bohókás, (port.hu szerint thriller. Hát én nem tudom...) de megéri a pénzét. Üdítő egy ilyen rendhagyó magyar filmet látni a sok Sas Tamás és társai között.

Ajánlom figyelmetekbe, amennyiben van egy kis lelketek a kutyák felé.

Sziasztok! :)

(Útravalóul: Nem Hagen a Fehér isten...)