MoovieLand

Csak film, semmi más

Kliséhalmok...

Beszélgessünk a klisékről!

Azt hiszem egy kis magyarázattal tartozok, hogy miért nem kaptok kritikát.
Én megírtam, én tényleg megírtam. Aztán amikor már elköszöntem volna, hirtelen egy oktalan billentyűkombinációval mindent kitöröltem.
Úgyhogy úgy gondoltam, írok egy kicsit a kedvenc filmes elemeimről.

Klisék - A filmekben

Klisé, jelenlegi értelmezésünkben: Olyan gondolat leírására használt kifejezés, amelyet olyan gyakran és olyan módon használnak, hogy eredeti hatása és értelme elvész.
Nem jelent többet, mint amennyit a hivatalos definíciója közöl velünk. Egyszer anno, egy rendező/forgatókönyvíró/egyik mellékszereplő kiskutyája kitalált egy remek csavart, vagy történetelemet, amit azóta többen is átvettek. Sokkal, sokkal többen. Ennek hatására az eredeti csavar hordereje, kiszámíthatatlansága semmissé válik.
Senki nem lepődik már meg, hogyha egy horrorfilmben a legnagyobb csendben valakit a lábánál fogva behúznak egy bokorba. Vagy amikor egy gyilkos azért öl, mert zsarolják. Ezek mára már mindennapi dolgokká váltak. Sajnos, pedig igazán élvezhetőek lehettek még a kezdetekben.
Külön fáj, amikor megnézek a barátaimmal egy RÉGI filmet, majd a végén közlik velem, hogy "Miért ezt néztük, ez az egész egy kliséhalom volt, semmi újat nem tudott kitalálni a rendező...blablabla." Holott, ha nem is Ő találta ki azokat a bizonyos sarokpontokat, de az elsők között volt. Nem tudom, ezt valahol mélyen én magam veszem személyes sértésnek.
Manapság viszont úgy működik ez a dolog, mint a purhab egy random kiválasztott házban. Egy illetőnek van egy zseniális alapötlete, viszont egyedül kevés hozzá. Vagy húszan sem tudnak összedobni valamit, vagy egyszerűen minden segítséget megtagad, és inkább kitömi a hiányos részeket klisékkel. Nem csak a néző szívét törik apró darabokra, de tulajdon rendezőtársaikét is. Gondoljunk csak bele mind, együtt, kollektívan: Lehet, hogy például Sas Tamás egy nyálcsorgató filmet hozna össze abból az alapkonfliktusból, amit bárki más már szétbarmolt.
Az élet vacak.
Ha már az életnél tartunk, nem csak a filmek vannak telebújtatva klisékkel.

Klisék - A való életben

Személyes véleményem, hogy az emberek hajszolják a kliséket. És miért? Nos, a fentebb említett filmek miatt. Van egy olyan berögződésünk, hogy a filmek tökéletesek, a filmekben mindig Happy End van, úgyhogy ezek a közhelyek beivódtak a mindennapjainkba.
Pedig a végkifejlet csak a többiek számára fontos. Ezzel együtt azt is mondhatom, hogy csak a végkifejlet fontos a többiek számára, hisz mindkét mondat megállja a helyét. Viszont számodra csak és kizárólag az ÚT az, ami lényeg. Az a megpróbáltatás, amin keresztül elérted a célod.
Ez volt az egyik fajta alkalmazás, lássuk a másikat:
Gyakran megesik velünk, hogy lelki szemetesek leszünk mások számára. Ilyenkor legtöbbször klisékkel válaszolunk, bármennyire fáj, ezt be kell látnunk. Ilyen például:

"Nyugi, idővel sokkal jobb lesz."

"Rá se ránts, megkapja Ő a büntetését."

"Ne aggódj, Ő már jobb helyen van."

S meglepő módon ez mind segít az aktuális alanyunk számára. Pedig mindannyian tudjuk, hogy ezeket minden problémára rá lehet húzni. Megkönnyebbítő ezeket hallani mástól.
Személy szerint én próbálok eltávolodni ezektől, és kreatív, de mégis segítőkész tanácsokkal szolgálni azoknak, akik hozzám fordulnak.

 

Mi a nap tanulsága hát?

Lehet, hogy a klisék gyakran idegesítenek minket a mozivásznon, az életünknek mégis fontos és szerves részét képezik.

Magyar Vándor

Magyar vándor

Halvány előszó:

Úgy gondoltam, hogy mivel augusztus huszadika van, ezért ma az egyik kedvenc magyar filmemmel kínálom meg az olvasóközönséget. Lássuk hát a Magyar vándor elemzését és ajánlását!

Történet:

A rendező, Herendi Gábor, meglehetősen érdekes formulát választott. Úgy gondolta, hogy végigmegy a magyar történelem nagyobb fordulópontjain, a hét vezért felhasználva. Az egész arra van kihegyezve, hogy Etelközben a búcsúeste után elvesztik a hatszázezer magyart akikkel Honfoglalniuk kellett volna, és keresik népüket, az új hazájuk mellett. Miközben mennek, éjszakánként mindig megadott éveket ugranak, így lehet (számukra) egy idősíkban a török, és a mongol háború. A film a saját kliséinek csapdájába esik (mellesleg szándékosan), és ez a legtöbb poénnak forrása.  Gábor, jó előre közölte is mindenkivel, hogy ez nem a magyar történelem meggyalázása, hanem csak egy könnyed vígjáték.

Szereplők:

Álmos: Ugyebár a vezérek vezetője, a döntések nagyrészét ő hozza meg, tipikus szava az "aranyapám"
Tas: A lovaglásával szokott utalni a film címére, amely egy szójáték, mivel a magyar vándor, egy lólengés elem, és Tas épp erre utaló mozdulatokat szokott tenni paripáján.
Ond - Kond: Úgy érzem, őket egy kalap alá vehetem, legnagyobb ismertető jelük, hogy mindig összekeverik őket a nevük alapján. Ez leginkább Ondnak jelent problémát.
Előd: Előd mindig egy híres magyar találmányt készít el, amit a többiek lehurrognak, hogy mekkora hülyeség.
Huba: Dhága Bahátom, Ő az, aki raccsol kicsit, és valószínűleg a legnormálisabb vezér mind közül. Mindig kell egy ilyen a baráti társaságba.
Töhötöm: A vezérek költője, őt a történelem híres versrészletei miatt szólják le társai. Ezt legtöbbször Huba teszi meg.

Majdhogynem az összes szerepet híres, neves színészek játszák el, épp ezért lehet sokak számára vonzó a Magyar vándor.
Még annyit hozzáfűznék ehhez a szereplő témához, hogy senkisem sem ismerjük meg a személyiségét rendesen, így nehéz róluk bármit is írni. Mindössze a kliséik teszik őket azzá akik. 
A többi színész hasonló kaliberű szerepeket játszik a különböző korokban, ez is egy visszatérő momentum a filmben.

Zenék:

Ennél a filmnél egy ilyen pontot is be kellett szúrnom, mert egyszerűen imádom a film zenéit. Bár a magyar filmeknél általában ez nem kérdéses, ha más nem, de a zenei tartalom biztosan jó.

Személyes vélemény:

Mélyen a szívemhez nőtt ez a film, először a családdal láttam, hatalmasakat nevettünk rajta, néha még most is visszaidézünk egy két mondatot a filmből. Mondjuk én amúgy is szeretem a magyar filmeket, tetszik az a beteg humoruk, a színészek, a történetek, de azért van egy pár ami kiveri a biztosítékot. Ez a Magyar vándor is egy olyan dolog, hogy hozzáállás kérdése mennyire szimpatizál vele az ember. Ha kritikus szemekkel kezded el nézni, hogy ez mekkora hóhányás, rossz fényt vet a Honfoglalásra, és a többi hasonló érzés, akkor tuti, hogy nem fog tetszeni. Úgy kell hozzáállni, hogy na most jön egy könnyed történelmi vígjáték, élvezzük ki, már ha lehet persze!

Összegzés, ajánlás:

Végső soron, ha többször nem, de egyszer mindenképp megéri megnézni, vagy boldog leszel tőle, vagy lesz min kitöltened a dühödet. Mint fentebb írtam, kedv, és poénkompatibilitás kérdése az egész. Lehet élvezni, és lehet utálni, a nézőn múlik az egész.
Egy szó mint száz, egyszer mindenképp megéri megnézni, különben egy élményt hagy ki az aki nem látja.
Ennyi lett volna mára, maradjunk annyiban, hogy van még film a tarsolyomban!
Sziasztok!

Címkefelhő