Szedjük szét! - Első rész

Mai Szedjük szét! rovatunkban megpróbálom kielemezni ezt a My Little Pony-s dolgot. Mielőtt bárki elkezdene sárral dobálni, megjegyezném, hogy már láttam nem egy részt ebből az indokolatlanul létező meséből. Szóval lesz itt szidás is, de egy két dolgot fel tudok hozni ami mellette szól. Szóval...

Kezdjük ott, hogy a pónikkal mi újság. Semmi nincs bennük, ami alapján egy szülő is szemöldökfelvonás nélkül engedné a kicsi lányának, hogy nézze ezeket a lovakat. Esetleg a külcsíny, szépek, csillogóak, cuki a hangjuk, és nagy a szemük ez tény. De valljuk be messze kevés. Ugyebár kívül szépek, de belül semmilyenek, ebből következik, hogy tanulság NULLA!
Na a tanulság az kifejezetten fájt. Semmi nincs benne, amiből tanulni lehetne, semmi. Ezt így példák nélkül értem, hogy nehéz megérteni épp ezért készültem kettővel:

1. Példa: Applejack elvándorolt jó messzire a hazájuktól, és nem mert hazamenni. Utána mentek a barátai (eddig oké), hogy miért nem jött haza. És miért nem? Azért, mert már nem tudom kicsoda azt mondta neki, hogy ha nem nyer egy csomó pénzt a versenyeken akkor haza se menjen.
Nálam már itt leírta magát a MLP, de a gyönyör még csak most jön:
2. Példa: Két kis gyökér megidézett egy nagy szellemmedvét, és a lila unikornis ment oda harcolni vele egyedül. EGYEDÜL! A többiek ott álltak körülötte és lestek. A rész végén kisült, hogy tudta, hogy hogy kell legyőzni a mackót, de a barátai ezt nem tudták! Simán végignézték volna az egyik (gyakorlatilag) családtagjuk halálát!
Oh, és az egészben mi a legjobb? Mi volt a rész lényege? A barátság a legfontosabb! Mégis kinek, a medvének?

Egy dolgot tudok felhozni, ami tetszett. Az pedig az animáció. Tényleg, az animációban, a színekben, a szereplők mozgásában van munka. Az tényleg tetszett.

Konklúzió: Vagy egy korosztálytévesztett agysejt- és jólélekpusztító mese, vagy csak szimplán egy tanulságvesztett szép animációsorozat. (Nem animációS sorozat!!!)

Az ilyen alapanyagból öröm dolgozni!
Ui.: Az a gáz, hogy tudtam írni tizennyolc sor rosszat, de csak két sor jót az Én kicsi pónimról.... Hát van ilyen is...