MoovieLand

Csak film, semmi más

A Hónap Blogja!

Ahogy a jobb felső sarokban látni, Az ehavi Hónap Blogja díjat a MoovieLand kapta! Köszönök szépen minden egyes megtekintést, és remélem, hogy sikerült párszor mosolyt csalnom az arcotokra, vagy legalább valamelyik filmet az én megerősítésemmel néztetek meg, vagy ha akár csak pár percre is, de jól éreztétek magatokat itt, a FilmVilágon!
Köszönöm, hogy olvassátok az ajánlóimat, és hogy páran állandósultan velem tartotok, higgyétek el, ez esik igazán jól!

Éljen hát a Blog sokáig, és legyen még sok ilyen tartalmas hónapunk!

Nehéz volt ennyit is írnom, valahogy nem jöttek a szavak. Szóval holnap vissza is térek az ajánlókhoz...

Itt a vége - This Is The End

Itt a vége - This Is The End

Nagy nevek, nagy elvárások, jól mondom?
Háááááát.... Majdnem. Első hallásra nem voltam feldobva még egy világvégefilm ötletétől, viszont ahogy realizáltam, hogy kik is játszanak benne, kezdtem kíváncsi lenni. Lássuk be, hogyha összezárjuk Amerika nagy nevettetőit miközben odakint tombol az apokalipszis, annak kétféle vége lehet: vagy hatalmas durranás, vagy akkora bukás, amekkorát a Másnaposok 2 jelentett.
Na, szerintetek mi lett a vége?
Úgy van, imádtam a This Is The End-et! Lássuk hát, hogy mi tetszett benne annyira, avagy elemezzük, kinek éri meg megnézni, és kinek nem?

Történet:

Nos, a sztori rém egyszerű, Jay Baruchel megérkezik Los Angelesbe, ahol barátjával, Seth Rogen-nel elmennek James Franco-hoz bulizni. Tombol a parti, mindenhol hírességek, Jonah Hill, Rihanna, Emma Watson, Craig Robinson, hogy csak a nagyobbakat elmítsem, amikor hirtelen elszabadul a pokol, emberek repülnek az égbe, akik a Földön maradtak vagy megkergültek, mint a gépek, vagy megijedtek és elbújtak a házukban. Pont mint a fentebb említett bagázs, és az egész film alatt minden erejükkel azon voltak, hogy valahogy túléljenek. Ez jól is ment nekik, egészen addig amíg el nem kezdtek viszálykodni egymással, sőt még a gonosz is rájuk fente a fogát.

Szereplők:

Megerőltető lenne minden egyes fontosabb szereplőről komolyabb infókat kiszednem magamból, szóval megpróbálok általánosítani.
Egy normális embert nem láthattunk a vásznon, egyet sem! Mindenkinek elmentek otthonról, vagy minimum elfüvezte az eszét. De lássuk be, mindenki úgy fogta fel az egész helyzetet, mint ahogy mi tennénk. Valljuk be szépen, senki se menne ki hősködni a világvége közepébe.
Szóval mindenki címeres hülye volt, és azt hiszem ez kellett ahhoz, hogy a film olyan legyen amilyen lett!

Zenék, hangok:

Zenei téren nem sokat tudok mondani. Amikor bulizni kellett, akkor pörgősek és modernek voltak a zenék, amikor éppen félni kellett akkor is minden hangot eltaláltak, le a kalappal!

Személyes vélemény:

Megütötte a mércét. Ez a film megütötte a mércét. Ahogy néztem a stáblistát azon gondolkodtam, hogy miért nem nézhetem tovább? Az egészet úgy nevettem végig ahogy a torkomon kifért, el se tudtam képzelni, hogy lehet-e jobb egy ilyen film a Katasztrófafilmnél. A poénok ütöttek, a többi rész is olyan volt amilyennek lennie kellett, még a Backstreet Boys is újra összeállt! Nem is tudom, annyira elérzékenyültem.

Összegzés, ajánlás:

Mindazoknak ajánlom a This Is The End-et akik egy kicsit is kedvelnek a szereplőgárdából akár csak egy embert is, vagy azoknak akik szeretik az amerikai humort, mert az van a filmben bőven! Komolyan mondom, akárkivel megnézhetitek, anyuval/apuval, barátnővel, haverokkal, akivel csak akarjátok!
Figyelem! Filmes előismeretek megléte nem árt, ugyanis tele van utalásokkal! Bízzatok bennem, amúgy is jó megnézni, de ha tudod, hogy például James Franco volt a Zöld Manó, már előrébb leszel!
Nem ajánlom viszont, ha nem szereted az effajta perverz humort, vagy nem szereted kiröhögni a beledet! No igen, ez dupla vagy semmi alapon megy!

FVP.: 13/13

"I don't wanna die at James Franco's house." - Jay Baruchel, idézet a filmből.

Farkas - Wolverine

Farkas - The Wolverine

Nincs olyan férfiember aki ne akart volna akár csak egyszer is az életében ilyen karmokat. És akkor ugye ott van az a hihetetlen higgadtság és temperamentum, ami végigkíséri Logan karakterét. Hölgyek s Urak, fél tonna tesztoszteronnal és adamantiummal következzék; A Farkas!

Történet:

Logan magába zuhanva él egy kanadai barlangban, amikor egy régi ismerős halálának hírére Japánba utazik, ahol többek között nindzsákkal és egy ismeretlen ellenséggel kell megküzdenie. Önmagát kell felülmúlnia ebben a váratlan utazásban, ahol nem lehet tudni ki a barát és ki az ellenség.

No és mi a helyzet Logannel?

Tudom, hogy mindenki csak rá kíváncsi, szóval Logan:

A Farkas még mindig halálvagány, és úgy ontja magából a lazaságot, mint egy nagy tál zselétorta. Két nagy tál zselétorta. Igazából az egész film róla szól (mint ahogy ezt a címe is mutatja) és arról a hatalmas változásról, amin keresztül megy. Bármily meglepő, nem az a sok harc, csata a lényeg, hanem az, ahogy Logan legyőzi a démonait, és ez megváltoztatja az egész életét.

Személyes véleményem:

Mindenhol ilyen negatív kritikákat olvastam, melyek szerint:
"Kicsit langyosra sikerült az X-Men-franchise idei vadhajtása,..."
Ennek ellenére szerintem marha jó lett, egyfolytában pörög a film, és esélyt sem ad arra, hogy egy percre is megpihenjek. És akkor még a végén is van csavar bőven, szóval nem lesz szükség plusz csokira ahhoz, hogy ne unatkozz.

Összegzés, ajánlás:

Alapvetően soha nem voltam nagy rajongójuk az X-men filmeknek, de ezek után lehet, hogy belevetem magam. Szóval saját tapasztalatból mondhatom, hogy különösebb előismeretek nélkül is kifejezetten élvezhető a Farkas. Arra mondjuk látok esélyt, hogy az egésszel a Days of Future Past c. következő mutánsfilmet akarták megalapozni. Nos, ez még a jövő zenéje.
Abban viszont biztos vagyok, hogy nem bánod meg ha megnézed a mai filmet!

"Aztán óvatosan az atomsugárzással, ha nem vagy Farkas!" - Szabó Milán.

FVP.: 10/13

R.I.P.D. - Szellemzsaruk

R.I.P.D. - Szellemzsaruk

Ez a film annyira jó lehetne, de sajnos nem feltétlen sorolnám a kedvenceim közé. Be kell vallanom, én hihetetlen lelkes voltam minden alkalommal, amikor láttam az ajánlóját és én tényleg nagy lelkesedéssel vártam, aztán amikor eljött a pillanat, hogy megnézzem... Hát nem mondom hogy rossz volt. Igaz, azt se hogy jó. Lássuk hát részletesen, mi is zavart annyira.

Történet:

Nick, egy bostoni rendőr, aki kisebb vitába keveredik társával, aminek az a vége, hogy a túlvilágra kerül, és a szörnyek között kell üldöznie a bűnt száz évig. Időközben kezd a régi élete összefonódni a jelenlegivel, és mindenkiről kiderül, hogy van titkolni valója. Nyugodt lelkiismerettel ennyit tudok elmondani, mert lássuk be: tele van csavarokkal mai filmünk. De még ez sem volt elég, hogy fenntartson bármilyen érzelmet is bennem tíz percnél tovább.

Szereplők:

Nick: Nick-nek mindene a felesége, mint ahogy azt a filmben is mondja "nekem mindig csak az Ő véleménye számított, az, hogy Ő mit gondol rólam". És tényleg, a karakterét ezen az egész kálvárián a felesége iránti szeretet kíséri végig. Neki legalább volt valami motivációja, ennyiből díjazom a karakterét.

Roy: Roy egy igazi vadnyugati cowboyként viselkedik Bostonban, ami sokszor mókás helyzetekbe hozza. Majdnem az összes emlékezetes pillanatot Ő hozza a filmbe, de persze Nick-től is hallhatunk néhány idézhető szót. Az az egy problémája a karakterének, hogy nincs célja ebben a túlvilági életben. Semmi sem érdekli, nem törődik azzal, hogy mi lesz holnapután, elnyomja az érzéseit, és örül mint majom a farkának, hogy ez sikerül neki.

Zenék, hangok:

A zenék nagyrészt a helyükön vannak, nem akarom dobálni őket, de a hangok... A hangokon egyszerűen sírni tudtam volna. Pontosabban a hiányukon. Legtöbbször nem is volt semmilyen hang, amikor meg igen, akkor se illett egy jelenethez sem a vásznon. Bár ez még a kisebbik baj.

CGI:

Ugyebár a számítógépes animáció a CGI. Na itt, nem ismernek olyat. Néhány helyen legszívesebben felröhögtem volna. Vagy elhánytam volna magam, nem igazán tudom eldönteni azóta sem. A nagyobb dolgok (dőlő házak...) egész tűrhetően vannak meganimálva, de példának okáért a szörnyek... Úgy néznek ki, mintha egy 2003-as játékból szabadultak volna.

Személyes vélemény:

No, hát kedvenc filmem nem lesz, az száz százalék. Egyszer abszolút megnézhető, de még egyszer nagyon kevés ember kedvéért ülnék le megint a tévém elé. Egy-két pillanatot egész jónak találtam, de amúgy nem feltétlen emlékezetes. Abszolút felejthető számomra. Sajnos, pedig örültem volna annak, hogyha valami klassz filmélménnyel tudok leülni ide írni, de nem.

Összegzés, ajánlás:

Ha szereted Ryan Reynolds munkásságát, vagy magát a színészt, akkor ajánlom, hogy megnézd (szigorúan egyszer!), ha nem, akkor probléma nélkül kihagyhatod, nem veszítesz vele sokat. Az lehet talán a hibája - a tragikus CGI mellett -, hogy másfél órába próbálták belesűríteni ezt a sok mindent. Nem tudták eléggé elmélyíteni a drámát, pedig ezzel dobbanthattak volna nagyot. 
Tehát nem kötelező darab, de egyszer teljes mértékben túlélhető és megélhető film. Láttam már sokkal jobbakat is, sőt az egyik kedvenc filmem se több másfél óránál, és mégis majdnem sírtan a végén. Hát igen, más világ...

FVP.: 5/13 (FilmVilágPont)

"Relax body!"

Odd Thomas - A halottlátó

Odd Thomas - A halottlátó

Ismét az a dilemmám, ami már nem egyszer. Látok egy hihetetlen filmet, amiről aztán kiderül, hogy annyi reklámot sem kapott, mint a legújabb nápolyi a Coopban. Ettől függetlenül mindenképp érdemesnek tartom egy bejegyzéstémának.
Minden okom meg van rá, hogy azt állítsam: vonzom a fura és ok nélkül lenézett filmeket. Az Odd Thomas is szélesíti ezt a palettát, hisz semmit sem hallottam róla, de jó volt, pörgős volt, elgondolkodtató volt. Elöljáróban talán ennyit mondhatok, lássuk a medvét!

Történet:

Maga a történet nincs túlbonyolítva, ellenben érdekesen van bemutatva. És amit a leginkább nem tudok hova rakni, az az, hogy maga sztori (gyakorlatilag) két napot ölel fel. No és mennyi minden történt két nap alatt! Lényeg, hogy Odd Thomas egy furcsa fiú ("odd" magyarul "furcsa"), mivel látja a halottakat. Beszélgetni nem tud velük, de rendre küldi őket a túlvilágra azzal, hogy rács mögé juttatja a gyilkosaikat. Egy nap azonban a szokásosnál is furább dolgok történnek körülötte és rosszat sejt a háttérben. Épp ezért a barátnőjével, Stormy-val és a főnökével, Wyatt-tel megpróbálja kideríteni, hogy mi folyik a háttérben.
Egyszerűen gyönyörűen vezették végig a romantikus szálat a pörgős akciókon át. Nem idegesített a nyáladzás, mert nem volt. Csak megkínáltak minket ezzel is, hogy igen, lehet, hogy lesz még velük valami. Fontos még megjegyezni, hogy az egész film egy másik világban játszódik. Bevonz magába a hangulata, és nem szívesen kerülnél ki onnan. Fantasztikus, le a kalappal Stephen Sommers előtt.

Szereplők:

Odd Thomas: Meglehetősen szórakoztató az a változás amin átmegy. Még a film elején egy egészen komolytalan ifjú, aki épp annyira veszi ezt a halottasdit komolyan amennyire szükséges. Mire pedig a végére érünk a (meglepően és botrányos kevés) 100 percnek, már egy önmagában biztos, bátor embert látunk. Bátran állítom, hogy vagy ő követi a film hangulatát, vagy fordítva, de az teljesen biztos, hogy illenek egymáshoz. És kik is illenek még egymáshoz? Oh igen, Odd és Stormy!

Stormy Llewellyn: Talán Ő az egyetlen aki megérti és teljes mértékben elfogadja Odd-ot. Különösen szeretik egymást, és épp ez az a szál, ami az egész filmen végigvezet minket. Bár a karaktere egyedül semmit sem ér, de így, elfogadom, sőt még támogatom is a frigyüket. Bár néha úgy tűnik, hogy jobb barátságban van a holtakkal, mint a barátja, de ez is csak egy újabb humorforrás.

Zenék:

Igazából zenei téren se pozitívumot se negatívumot nem tudok mondani. Épp annyira jók, hogy benntartsanak a történetben. Persze, van bőven zenei aláfestés, de úgy nem tűnnek fel, ahogy egy jó filmben illik. Igen, ez is úgy jó ahogy van...

Személyes vélemény:

Nincs mit mondanom, ez a film isteni. Mivel egy könyvadaptáció így olyan szempontból is figyelni kell, de átmegy a szűrőn. Bár én személy szerint nem olvastam a könyvet, de állítólag ilyen szempontból is jó lett. Tán egy pont van ebben az egészben ami zavart. Nem tudtam hova sorolni az Odd Thomas-t. Az első pár perc után elkönyveltem egy vígjátéknak, majd horror-vígjátéknak, a végére pedig egy thrillernek. Mert másnak nem tudtam, de valahogy mindegyik kategóriába tartozik. No, de ennyi baj legyen, még egy dolog amin lehet gondolkodni.

Összegzés, ajánlás:

Minden korosztálynak, nemnek, csoportnak és szektának ajánlom ezt a filmet, amennyiben egy másfél órás szórakozás mindenkinek megfelel. Egyetlen baja van, mégpedig a fentebb említett identitásválság. Nem tudja eldönteni, hogy milyen film, kinek szól, így mindenki örömét lelheti benne. Pedig sokkal rosszabbul is elsülhetett volna.

FVP: 11/13

(Hölgyek s Urak, blogra került az úgynevezett FilmVilágPont - FVP - ami a film értékét hivatott mutatni. Figyelem, ez az értékelés teljesen szubjektív, ám fentebb, szöveges formában ki van részletezve, hogy miért ér annyit amennyit.)

Ne szórakozz Zohannal!

Ne szórakozz Zohannal!

Mai filmünkben Adam Sandler tetszeleg a modern Chuck Norris szerepében. És ezt nem is titkolják, több jelenet is van, ahol nyíltan kimondják, hogy:
"Ezzel a hajjal tiszta Chuck Norris vagy öcsém!"
Ahogy én látom, a Ne szórakozz Zohannal! egy szuperhősfilm-paródia, méghozzá a jobbik fajtából. Az a helyzet, hogy aki szereti Adam Sandlert az ezt is szeretni fogja, aki meg nem, annak ugyanúgy laposak maradnak a poénok. Bár a környezetemben sokan látták, és még többen örömmel idéznek belőle. Ez azt hiszem sokat elmond.

A történet:

Főhősünk Zohan, aki amúgy egy háborús hős (és zsidó). De neki nem tetszik ez az élet, és ki akar menni Amerikába, hogy fodrász legyen. Senki se támogatja, ennek ellenére mégis elindul, és alakul az abszolút humoros élete, amikor utóléri a múltja és cselekednie kell. Mondhatjuk, hogy egy tipikus, boldog szuperhősös film, de mivel ez egy paródia - és a paródiáknak sajátosságuk a klisésség - így elnézhető a sok megszokott filmes elem.

A szereplő:

Zohan: Azt hiszem ez akkora egoista film lett, hogy megérdemli Zohan, hogy csak róla írjak, de róla rendesen. Szóval van ez a hapsi, aki képes mindenre. Egymaga elbán egy egész hadsereggel, még egy fodrászattól se riad vissza. Egy igazi ünnepelt hős Izraelben. Nem mellesleg olykor kifejezetten tudatlan, és ebből adódóan nagyon vicces. Meg amúgy is, az egész világ amibe belepottyant, annyira szürreális és hihetetlen. Szóval Zohan: egy erős, humoros és érdekes karakter. Szerethető, és ha történne vele valami (mert történik vele valami), akkor simán sajnálná minden egyes néző. Aki nem palesztin persze.

Személyes vélemény:

Többek között az egyik kedvenc vígjátékom, ezt a szintet csak két másik film érte el. A Zombieland és a Másnaposok. Ez az a triumvirátus, amiket már volt olyan, hogy naponta többször megnéztem egymás után. Ez már az Ultimate Comedy szint. Ennél jobb vígjátékot számomra nem lehet összehozni!

Összegzés, ajánlás:

Ajánlom. Ez az egy szó többet mond minden prológusnál. Egyszerűen fantasztikus vígjáték, és nem mellesleg rengeteg poénforrás lehet. Másfél-két óra alatt válhatsz egy szürke osztálytársból/munkatársból egy igazi társasági dumagéppé.
Gyakorlatilag bárkivel megnézheted a Ne szórakozz Zohannal!-t. A szüleiddel, a barátaiddal, a barátnőddel, mindenki élvezni fogja, és maradandó élmény lesz az életetekben azt garantálom!

"One woman, one zikpah, one life..." - idézet a filmből.

Zombieland

Zombieland

Hogyha azt mondom, hogy horrorvígjáték, akkor mi jut eszébe mindenkinek?
Pontosan, a Horrorra Akadva filmsorozat. És ezen egy film tudna hatalmas mértékben változtatni, ami nem más, mint a Zombieland!
Személy szerint úgy gondolom, hogy ez a film sokkal igényesebb, és jobb humorral operál, mint bármelyik másik.

Történet:

A Föld lakosságát egy újfajta veszettség szállta meg, ami mindenkiből agyatlan emberevő zombit csinál. Főhősünk egy szerencsétlen egyetemista, Columbus, aki a saját szabályrendszere szerint próbál túlélni az elvadult Amerikában. Ám egyszer találkozik Tallahassee-vel, a profi zombigyilkossal, és onnantól az élete hatalmas fordulatot vesz. Találkoznak egy testvérpárral is, és egymást követik az események, amíg kibontakozik a vég.

Szereplők:

Columbus: Ő a főszereplő, ugyebár az a szerencsétlen, nyomott egyetemista, akiről már szó volt. Ahogy a film folyamán elmondja, az egész életét végigszerencsétlenkedte, már a vírus előtt is. Ugyanakkor valahol szerethető karakter, mert Ő a legőszintébb az egész csapatban, mindent úgy mond el, ahogy létezik.

Tallahassee: Többen azt mondják, hogy Woody Harrelson egyik legjobb filmje. És az tény, hogy zseniális alakítást nyújt az elmebeteg, pszichopata, kényszeresen gyilkoló állat szerepében. Valahol a film felénél megmutatkozik egy másik oldala, de azt most nem lövöm le. Igaz, hogy nem nagy csavar, sőt nem is csavar, de kell a sztoriba, hogy egy kis melegség járja át a szívünket a sok vérontás között. Plusz van még egy hatalmas mozgatórugója az életének, ami nem más mint a Twinkie. Minden áron szeretne enni ebből a sütiből. Ez az egyik indíttatása arra, hogy még éljen.

Wichita: Wichita szerepében Emma Stone tetszeleg, akinek talán az lehet a célja a képernyőn, hogy megteremtse a romantikus szálat és/vagy mutasson valami jól a vásznon a belső szervek között. Az az igazság, hogy nem tudom dobálni, mert jól játszik, jól néz ki, jól mutat a kezében a puska, szóval ehhez a filmhez tökéletesen megfelel. Szóval teljes létjogosultsága van. Hál'Istennek!

Little Rock: A leginkább elhanyagolt tagja a négyesfogatnak. Bár ez egy elfogadható pont, hisz mindenki másban sokkal több potenciál van. Ugyanakkor annyira ki van dolgozva a karaktere amennyire kell neki, ahhoz, hogy feltűnjön nekünk a tény, hogy Ő is velünk van. A lehető legjobban van megcsinálva ez a karakterprioritási sorrend.

Zenék:

A zenék valami gyönyörűen vannak kiválasztva! Van benne a komolyzenétől kezdve a metálig minden. Minden szám pontosan passzol ahhoz a jelenethez amit neki szántak. Főleg a főcím az, amit már többször hallgattam meg, mint ahányszor magát a filmet láttam. Pedig már kétjegyű számszor volt bent a lejátszóban a DVD...

Személyes vélemény:

Ahogy én látom ez a film testesíti meg azt, amit nagyon sok horrorvígjáték akart. Azt, hogy lehet akármilyen brutális egy film, attól még lehet vicces is. És tényleg, a humora a helyén van, a színészek jól játszanak (és nem mellesleg a kedvenceim), jók a karakterek, jó a történet, és a zombik még mindig halálosan vagányak.

Összegzés, ajánlás:

Mindenképpen nézd meg a Zombieland-et, legalább egyszer, még akkor is ha nem a Te stílusod. Egy próbát minden bizonnyal megér. Barátnővel egy öröm lehet megnézni, sokat tudtok nevetni, valamivel ijesztőbb, mint a Z világháború, és hidd el, Jesse Eisenberg-nél biztos, hogy helyesebb vagy. Nem mintha bántani akarnám szegény srácot, de főleg ebben a vígjátékban elég elesettnek tűnik. Akik régebb óta követik a blogot, azok tudják, hogy imádom Jesse-t mint színészt, mielőtt bárki félreértené.

Jó szórakozást a filmhez, mert ezek után tudom, hogy meg fogod nézni!
Ha. Ha.
Na sziasztok!

Milestone - Avagy mérföldkő a blog életében!

Kedves Olvasóim!

Olyan szintű mérföldkőhöz értem én, mint a blog főszerkesztője, hogy úgy gondoltam megosztom a Drága Olvasóimmal.
Szóval, a Nekünkszól Magazin munkatársai megkerestek, azzal a kéréssel, hogy ha én is úgy gondolom, akkor menjek már el nekik cikkeket írni. Mondanom sem kell egyből elvállaltam, és, hogy pontos legyek, október hatodikától már ott is olvashatók az írásaim.
Alább megadom a Magazin linkjét, nézzetek el oda is, - ne csak miattam - mert megéri. Rengeteg hasznos és szórakoztató dolgot láthattok ám ott!

Egy szó, mint száz, mostantól ott is megtaláljátok az újabb filmajánlóimat egy profibb és szebb grafikai felületen.
Ennyi lett volna...
Oh, majdnem elfelejtettem:
A Magazin

Sziasztok!

Szemfényvesztők

Szemfényvesztők

Halvány előszó:

Gondoltam, illik előre közölnöm, hogy a Szemfényvesztők kilóra megvettek. Amióta meghallottam, hogy Jesse Eisenberg és Woody Harrelson is játszik benne, azóta tűkön ülve várom, hogy megnézhessem. És sikerült is, úgyhogy alább következik az én kis ajánlóm, Tőlem, Nektek!

Történet:

Négy egyszerű bűvészt, egy - az első percekben ismeretlen - aktivista összeverbuvál egy csapattá, majd egy év múlva már láthatjuk is közös életüket. Ők négyen látványos bűvészmutatványok keretében rabolnak ki bankokat, majd a pénzt szétosztják a nézőik között. Ezt azonban az FBI nem nézheti tétlenül, és kiküldenek nyomozásra két ügynököt, és szépen lassan kibontakozódik az egyik legnagyobb káosz ami vásznon látható. És persze ebben a kategóriában.

Szereplők:

Atlas: Atlas, a csapat vezetője, egy nagyképű, tudálékos, vezetési hajlamban élvezkedő bűvész, akinek lebilincselő stílusa, és arcszőrzete van. Többször megemlítik a filmben, hogy minden áron vezetni akar, és ezzel sokszor túlzásba esik. Mindennek ellenére az egyik legszimpatikusabb, és legegyénibb szereplő a Négy Lovasból.
Merritt: A másik személyes kedvencem. Valamivel kevésbé arrogáns, mint Atlas, de sokkal humorosabb, és szókimondóbb. Ő a csapat mentalistája, belelát az emberek fejébe, és tökéletesen ért a mimikák megfejtéséhez. Előtte nehéz megtartani a titkokat, bár fölösleges is. Tipikusan az a fajta alak, akinek nem szívesen mondasz meg...bármit, de hogy nem adja tovább ha nem muszáj az is biztos. Ő a másik tagja a Négy Lovasnak.
Henley: Úgy érzem, hogy az Ő szerepét nagyon a háttérbe tolták. Ő a Négy Lovasnak a harmadik, és egyetlen női tagja, szerintem pusztán a látvány miatt tették be, mert annak nem utolsó. Szóval ja, lehetne egy jó karakter, de nem az. Nem az ő hibájából, egyszerűen ennyi jutott neki.
Jack: Jack a film legnagyobb meglepetése. Egy igen nagy csavar körülötte forog a filmben, és amúgy is egy központi tag. Ő ment át a legnagyobb fejlődésen, Ő volt az elején a leggyengébb, legszerencsétlenebb bűvész négyük közül, de a végére ugyanúgy egyenértékű csapattag lett, mint a többiek. Még a film első felében lenézték, aztán már igazi felnőtt emberként tekintettek rá. A Négy Lovas utolsó tagja.
Dylan: Az egyik FBI ügynök aki ki lett küldve a bűvészekre. Nyers ember, csak abban hisz amit lát. Kulcsszereplő, valahogy mindig ott van ahol kell neki, csak két lépéssel korábban. Amíg a néző figyelmesen követi, hogy mi történik a vásznon azon kapja magát, hogy nem tudja eldönteni kinek szurkoljon. A szerveknek, vagy Atlaséknek, és ez így van rendjén. A karakterével megteremti azt a kettős érzést, hogy lehet, hogy neki van igaza. Aztán eszünkbe jut a sok modernkori Robin Hood és megint elbizonytalanodunk...
Thaddeus: Az ex-bűvész, a feketeleves, az igazi rosszfiú a filmben, akit mégse nevezhetünk annak. Anno Ő is bűvész volt, ám hirtelen fordult egyet vele a világ, és elkezdte sorra leleplezni kollégáit, mondván abban több a pénz. Ugyanez a fennforgás jelen esetben is, besegít a rendőröknek, de nem kicsit, gyakorlatilag az egészet Ő oldja meg. Bámulatos karakter, az egyik legjobban kidolgozott!

Lehetne még nagyon sok mindenkiről írni, de nem akarom untatni a kedves Olvasókat, a legfontosabb emberekről van képetek, és ez a bekezdés lényege.

Személyes vélemény:

Nekem ez a film az új kedvencemmé nőtte ki magát. Tele van pörgéssel, akcióval, humorral (Igen, humorral), mindig történik valami. Bevonzott magába aztán ott tartott, és a végén, amikor kiszálltam a székből, csak arra tudtam gondolni, hogy Na ezt megnézném még egyszer!. Ez a legjobb dolog amire gondolni tudok ilyenkor, ugyanis ez azt jelenti, hogy még van jövője ennek a bűvész brigádnak!

Összegzés, ajánlás:

Végső soron ajánlom ezt a filmet azoknak, akik egy kicsit is szeretik vagy a látványos dolgokat, vagy a mutatványokat, a sok pénz látványát, esetleg Jesse Eisenberget. A szereplők valami csodálatos alakítást nyújtanak, senkit se tudok dobálni, a rendezés, és az operatőri munka magáért beszél, a történet isteni, kívánni nem lehet jobbat, és még csavarokkal is tele van. Hát igen, nem könnyű a bányászok élete, de ha szeretnél magadnak egy boldog két órát, akkor szórakozásnak ezt ajánlom!

Szedjük szét - Teszt Frázis

Szedjük szét! - Első rész

Mai Szedjük szét! rovatunkban megpróbálom kielemezni ezt a My Little Pony-s dolgot. Mielőtt bárki elkezdene sárral dobálni, megjegyezném, hogy már láttam nem egy részt ebből az indokolatlanul létező meséből. Szóval lesz itt szidás is, de egy két dolgot fel tudok hozni ami mellette szól. Szóval...

Kezdjük ott, hogy a pónikkal mi újság. Semmi nincs bennük, ami alapján egy szülő is szemöldökfelvonás nélkül engedné a kicsi lányának, hogy nézze ezeket a lovakat. Esetleg a külcsíny, szépek, csillogóak, cuki a hangjuk, és nagy a szemük ez tény. De valljuk be messze kevés. Ugyebár kívül szépek, de belül semmilyenek, ebből következik, hogy tanulság NULLA!
Na a tanulság az kifejezetten fájt. Semmi nincs benne, amiből tanulni lehetne, semmi. Ezt így példák nélkül értem, hogy nehéz megérteni épp ezért készültem kettővel:

1. Példa: Applejack elvándorolt jó messzire a hazájuktól, és nem mert hazamenni. Utána mentek a barátai (eddig oké), hogy miért nem jött haza. És miért nem? Azért, mert már nem tudom kicsoda azt mondta neki, hogy ha nem nyer egy csomó pénzt a versenyeken akkor haza se menjen.
Nálam már itt leírta magát a MLP, de a gyönyör még csak most jön:
2. Példa: Két kis gyökér megidézett egy nagy szellemmedvét, és a lila unikornis ment oda harcolni vele egyedül. EGYEDÜL! A többiek ott álltak körülötte és lestek. A rész végén kisült, hogy tudta, hogy hogy kell legyőzni a mackót, de a barátai ezt nem tudták! Simán végignézték volna az egyik (gyakorlatilag) családtagjuk halálát!
Oh, és az egészben mi a legjobb? Mi volt a rész lényege? A barátság a legfontosabb! Mégis kinek, a medvének?

Egy dolgot tudok felhozni, ami tetszett. Az pedig az animáció. Tényleg, az animációban, a színekben, a szereplők mozgásában van munka. Az tényleg tetszett.

Konklúzió: Vagy egy korosztálytévesztett agysejt- és jólélekpusztító mese, vagy csak szimplán egy tanulságvesztett szép animációsorozat. (Nem animációS sorozat!!!)

Az ilyen alapanyagból öröm dolgozni!
Ui.: Az a gáz, hogy tudtam írni tizennyolc sor rosszat, de csak két sor jót az Én kicsi pónimról.... Hát van ilyen is...

Címkefelhő